| A Gothicáról | B/irodalom | Salem | Képek | Blog | Zene | Menü |

Lead to the river
Midsummer, I waved
A 'V' of black swans
On with hope to the grave
All through Red September
With skies fire-paved
I begged you appear
Like a thorn for the holy ones

Cold was my soul
Untold was the pain
I faced when you left me
A rose in the rain
So I swore to thy razor
That never, enchained
Would your dark nails of faith
Be pushed through my veins again

Bared on your tomb
I am a prayer for your loneliness
And would you ever soon
Come above unto me?
For once upon a time
From the binds of your lowliness
I could always find
The right slot for your sacred key

Six feet deep is the incision
In my heart, that barless prison
Discolours all with tunnel vision
Sunsetter
Nymphetamine
Sick and weak from my condition
This lust, a vampyric addiction
To her alone in full submission
None better
Nymphetamine

Nymphetamine, nymphetamine
Nymphetamine girl
Nymphetamine, nymphetamine
My nymphetamine girl

Wracked with your charm
I am circled like prey
Back in the forest
Where whispers persuade
More sugar trails
More white lady laid
Than pillars of salt
(Keeping Sodom at night at bay)

Fold to my arms
Hold their mesmeric sway
And dance out to the moon
As we did in those golden days

Christening stars
I remember the way
We were needle and spoon
Mislaid in the burning hay

Bared on your tomb
I am a prayer for your loneliness
And would you ever soon
Come above unto me?
For once upon a time
From the binds of your holiness
I could always find
The right slot for your sacred key

Six feet deep is the incision
In my heart, that barless prison
Discolours all with tunnel vision
Sunsetter
Nymphetamine
Sick and weak from my condition
This lust, a vampyric addiction
To her alone in full submission
None better
Nymphetamine

Sunsetter
Nymphetamine
None better
Nymphetamine

Nymphetamine, nymphetamine
Nymphetamine girl
Nymphetamine, nymphetamine
My nymphetamine girl

-----------------------------------------------

Nimfetamin

Lenn állva a folyónál
A nyár közepén, egy csapat
Fekete hattyúnak integettem
Sírig tartó reménnyel
És végig szeptemberben
S a tűz-áztatta égbolt alatt
Úgy vágytam rád, mint
Tövis a szentek homlokát

Hideg volt a lelkem
Elmondhatatlan a fájdalom
Amikor elhagytál engem
Egy rózsát láttam az esőben…
Így megesküdtem a pengének
Hogy soha többé nem hordok
Bilincset, és vénámba nem fogadom
Be ismét hited sötét szegeit

Meztelenül a sírodon
A magányodért való ima vagyok
És vajon eljössz-e majd
Valaha is énhozzám?
Mert egyszer valamikor
Szerénységed kötelékeiből
Majd meglelem
A megszentelt kulcsodhoz illő nyílást…

Hat láb mélyen van a seb
Szívemben, e rácstalan börtönben
S mindent alagút-sötétté változtat
Napnyugtató…
Nimfetamin

Betegen és gyengén ettől
A vágytól, e vámpíri függőségtől
Ami csak Őt akarja teljes alázattal
Senki mást…
Nimfetamin

Elemésztett a bájad
Prédaként cserkészett be
Benn az erdő mélyén
Ahová a suttogások vezettek
Több cukor van szétszórva
Több hófehér hölgy
Mint sóbálvány a földön…
(sakkban tartva az éjjeli Szodomát)

Feléd nyújtom karjaim
Ragadd meg igéző ritmusuk
És táncoljunk a Hold alatt
Mint azt annakidején tettük

Áldottak vagytok csillagok
Mindenre emlékszem
Tű és kanál voltunk
Amik égő széna közt vesztek el

Meztelenül a sírodon
A magányodért való ima vagyok
És vajon eljössz-e majd
Valaha is énhozzám?
Mert egyszer valamikor
Szentséged kötelékeiből
Majd meglelem
A megszentelt kulcsodhoz illő nyílást…

Hat láb mélyen van a seb
Szívemben, e rácstalan börtönben
S mindent alagút-sötétté változtat
Napnyugtató…
Nimfetamin

Betegen és gyengén ettől
A vágytól, e vámpíri függőségtől
Ami csak Őt akarja teljes alázattal
Senki mást…
Nimfetamin

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.